A reformáció 500 éve |

A kiállítás ingyenes látogatható!
A kiállításhoz kapcsolódó programok, tárlatvezetések és múzeumpedagógiai foglalkozások is ingyenesek, de regisztrációhoz kötöttek!

500 esztendeje Luther fellépésével kezdődött a reformáció, amely gyökeresen megváltoztatta Európa arcát. A reformáció értékei az egyetemes kereszténység kincsei is, az egyetemes kereszténység öröksége pedig az egész emberiségé: a fél évezreddel ezelőtt elindult folyamatok máig hatnak életünk minden területén.

A 15. századi Európa tele volt várakozással, félelemmel és reménnyel. A társadalmat és az egyházat megtizedelő nagy pestisjárvány, a gonosz evilági tobzódása új utakra indították a keresztyén közösség többségét. Az üdvösség keresése korábban nem látott új kegyességi formákat és társadalmi-lelki mozgalmakat indított el. Proféták jelentek meg, akik az idők végezetének közeledtét hirdették, megtérésre és a vallásos cselekedetek pénzbeli megváltását helytelenítve az egyház megtisztítására szólítottak fel. 

Luther tanai már az 1520-as években biztosan eljutottak Magyarországra kereskedők, német nemesek és humanisták közvetítésével, sőt a budai királyi udvarban is megjelentek. Az egyházi és világi hatóságok felléptek az új tanok képviselőivel szemben, de Európa sok országával ellentétben, Magyarországon nem gyúltak tömegesen máglyák.

A reformtanok terjedésében a mohácsi csata jelentett áttörést, amely valósággal sokkolta a szentek segítségében és az egyház védelmében bízó, vallásos lakosságot. A hívek magyarázatot vártak és vigasztalást a török hódítás okozta sanyarú helyzetükben. Hiteles választ ekkor a megújulás képviselőitől kaptak. 

Az 1530-as évektől vándorprédikátorok járták az országot, igehirdetéseikben régi és új tanítások keveredtek. Sokan remélték, hogy a keresztyénség egysége helyreállítható, ám az új egyházak keretei már az 1540-es évek folyamán kezdtek kirajzolódni. A török katonai előrehaladása következtében a katolikus püspöki székeket sok helyen nem töltötték be, a püspökök politikai feladataik miatt nem tudtak egyházuk ügyeivel foglalkozni. Az új egyházak ezért többnyire betöltötték a kiüresedett régi struktúrát. A nemesség támogatta vagy tolerálta az új közösségeket. A királyi udvar sem lépett fel ellenük, mivel az ország védelmét nem kockáztathatta azzal, hogy konfliktust vállal a többségében protestáns nemességgel. A hallgatólagos elfogadás lehetővé tette, hogy az ország lakossága a szétszabdalt középkori Magyar Királyság romjain a század végére többségében protestánssá váljon. Egyszerre jöttek létre közösségek a katolikus Habsburgok országrészében, a török hódoltságban, és az eleinte katolikus, majd lutheri szemléletű, még később református, aztán unitárius, illetve újra katolikus erdélyi fejedelmek országában. Szintén egyedülálló módon Erdélyben a radikális reformáció is intézményesült, és mérsékelt formában hivatalos felekezetté válhatott.

A reformáció korának Magyarországán a török hódítás valóságát egy teljesen új és idegen kultúrával való sokkoló találkozást is fel kellett dolgozni. Az egyén és a közösség ismét szembesült azzal, hogy nemcsak a mulandóság, hanem a kiszámíthatatlanság is a mindennapok része. Elhivatottan keresték az ország, a nemzet széthullásának okait és a túlélés, az újrakezdés, a felemelkedés lehetőségét.

Az etnikailag mindig is sokszínű és története során soha sem egyvallású Magyarország a 16. század második felére a török hódítás és az ország három részre szakadása következtében politikailag szétesett. A török folyamatos és fenyegető jelenléte, az ebből fakadó együttműködési kényszer és a hatalmi vákuum együttesen szokatlan mértékű szólás- és vallásszabadsághoz vezetett, amelynek eredményeképpen a Kárpát-medence Európa felekezetileg egyik legszínesebb vidékévé vált. Régiói, vármegyéi között alig találunk olyat, amelyik teljesen egységes maradt volna.

A 16. századi reformáció és a magyarországi felekezeti kultúra hosszú távú megmaradásának fontos feltétele az volt, hogy az ország sorsát jobbítani igyekvők felekezeti és politikai ellentéteik ellenére egymással vitatkoztak, felvállalva ezzel a többféleképpen felfogott haza érdekeinek eltérő eszközökkel elgondolt szolgálatát. A látszólag meddő, eredménytelen viták és küzdelmek nem voltak hiábavalók. Újfajta közösségi identitást hoztak létre és megtanították a különféle módon gondolkodó és élő embereket és közösségekhez az együttélésre. A protestánsok és katolikusok, kurucok és labancok közötti különbségek soha nem tűntek el teljesen. Versengésük ugyanakkor meghatározó módon formálta az újkori Magyarország arculatát. Végeredményben a reformáció olyan hitbeli, vallási folyamatnak tekinthető, amely során kialakult az önmagáért, szűkebb és tágabb közösségéért felelősséget vállaló, önreflektált, modern ember lelkisége.

A Magyar Nemzeti Múzeum Ige-Idők kiállítása a magyarországi reformáció történetének folyton változó, összetett viszonyaival ismerteti meg látogatóját, aki egyedülálló, páratlan kincseket láthat, és részletes magyarázó szövegek segítségével tájékozódhat. Az erdélyi fejedelmek portréi, Huszár Gál énekeskönyve, amely a világon egyetlen példányban létezik, az Esterházy-gyűjtemény egyes darabjai, a 17. századi politikai röplapok, a 18. századi torvaji orgona mind e fél évezred szellemi és tárgyi lenyomatai. Bemutatásuk magyarországi és határon túli múzeumok, gyűjtemények és egyházközségek példamutató összefogásával valósult meg.

A kiállítás kurátorai:
dr. Kiss Erika (Magyar Nemzeti Múzeum)
dr. Gáborjáni Szabó Botond (Debreceni Református Kollégium Múzeuma)
dr. Fogarasi Zsuzsa (Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Múzeuma, Kecskemét)
dr. Harmati Béla László (Evangélikus Országos Múzeum)
dr. Kertész Botond (Evangélikus Országos Múzeum)
Zászkaliczky Zsuzsa (Evangélikus Országos Múzeum)
Zászkaliczky Márton (MTA BTK Irodalomtudományi Intézete)
Dr. Heltai János (Országos Széchényi Könyvtár)
Látvány: Somlai Tibor

A tárlathoz kapcsolódik a Huszadik századi protestáns életutak című kamara kiállítás Hosszú Gyula szervezésében, ahol 2017. május 2-től május 7-ig zajlik a ReFilm – Protestáns dokumentumfilmek hete.

FELHÍVÁS! Minden  protestáns  gyülekezettől,  egyházközségtől  kérjük, hogy járuljanak hozzá a kiállításhoz egy „önarcképpel”. Készítsenek egy digitális portrét magukról, amelyben a múlt egy szeletét ugyanúgy  megmutathatják,  mint  azt,  hogy  állnak  most,  milyen  a  „jelen-létük”. 

A KIÁLLÍTÁSHOZ KAPCSOLÓDÓ OKTÓBERI-NOVEMBERI PROGRAMOK ALÁBB LETÖLTHETŐK A CSATOLMÁNYKÉNT!